In the end

New York. És ha New York, akkor.. na ki találja ki? Iggggeeeen! Eső. Meg hideg. Meg ilyenek. Hogy itt mindig szar időnek kell lenni ha itt vagyok, gyanús egy kissé. Viszont a JFK marad ugyanolyan trágya, mint volt két hete. Mindenért fizetni kell (konkrétan még véletlenül sincs ingyenes wifi. Bár van egy olyan nevű, de az meg jelszóval védett. pfff...), stb.

megj: Egyébként bocsi, hogy nem loginoltam a gépről, de 14 dolcsi lett volna a wifi használat ott fenn, az meg túl sok. Hagytam a francba végül. Viszont ami ingyen volt, azt kipróbáltam. Az előző repkedős post-ban volt kép a repülő belsejéből, ott látszanak a fejtámlákba épített kijelzők. Érintőképernyős mindegyik, onnan lehet a media centert bizgerálni, meg wifi-re befizetni, meg rendelni ezt-azt. Volt a kínálatban kávé 0$-os áron, csak nem lesz belőle baj, rányomtam. Egy perc múlva megjelent az egyik stewardess, hozta a kávémat. Becsipog nekik a rendszer, hogy a mittomén 21F-es ülésről van egy kávérendelés, akkor összerakják hátul, aztán kiviszik a rendelés helyére. Lehet, hogy nem egy nagy durranás, de nekem nagyon tetszett :) [szerk: nem játszottam igazi magyart, úgyhogy nem kértem ki 20 kört mindenből, ami ingyen van. Csak a kávé.]

A másik meg az, hogy ez egy rohadtul nagy reptér, de amilyen nagy, legalább annyira ótvar. Leszámítva az eddigieket, van itt 8 db terminál. A 4-esre jött be a gép Frisco-ból, a 7-esről indul(t) a gép Londonba. Namármost. Éjjel egykor becsámpázok 2 bőrönddel, 1 gitárral meg egy jól megtömött hátizsákkal, erre kiderül hogy hát éjjelre az a terminál zárva. Pffff... megintcsak. Úgyhogy visszamásztam a 4-esre, hátha van valahol egy ülőhely aminél van konnektor. A-a. Nincs. Van ülőhely. Nem sok, de van. Közel s távol sehol egy konnektor. Ahol meg van konnektor (jellemzően a butikok kirakatánál), ott meg ülőhely nincs. Kompromisszum: ülök a padlón pár órát egy konnektor mellett. Ragyogó.. Ennyit New York-ról. Ez is tipikus helyi dolog, mint a metró. Működik, meg lehet használni, de semmi több. De legalább most álmos nem vagyok. Majd alszok a gépen.

Juteszembe, gitár még egészben van! Feladtam Friscoban a 2 bőröndöt, a gépre a hátizsákot vittem fel, meg mondom a gitárt felviszem kézipoggyászként. A beszállókapunál tevékenykedő emberkéket azért megkérdeztem a biztonság kedvéért, készségesen elmondták, hogy mit lehet tenni: úgynevezett hand-check. Ott helyben megírnak a gitárhoz is egy bilétát, és személyesen a felszállás előtt leviszik a csomagkezelőknek, ők utolsóként azt rakják be a gépbe, majd az érkező oldalon ugyanez visszafelé: kiveszik a gépből, aztán felviszik az utasmóló elejére. Amikor kiszálltam a gépből, már valóban ott várt az ajtóban a cucc. A biléta nálam lévő felével igazoltam, hogy az az én motyóm, úgyhogy vihettem is. Eddig jó. Elvileg a maradék két járaton már nincs ez a hand-check megoldás, meglátjuk. Lehet, hogy a gitárt kell pluszban feladnom rendes csomagként.Remélem nem kell túl sokat fizetni majd érte..
A Heathrow-n majd lesz wifi (vagyis van, mer hát amikor ezt olvassátok, akkor már legalább Londonban vagyok..), úgyhogy addigra lesz infó update.

Legyetek jók, nemsokára otthon vagyok, aztán lehet jelentkezni élménybeszámolóra. Sorszám az ajtó mellett jobbra kapható :D

Update: jaaaa, és azt el is felejtettem mondani hogy itt a terminálon a lámpák kb. 10%-a nem világít. Ki vannak égve mind. Találós kérdés: mi az? hosszú, színes, és a JFK-nek nincs? ....színvonal.......

Update 2: Heathrow. Hááát.. Hogy ezek a repterek mindig ilyen rohadtul zárva vannak éjjel! Az ember azt hinné hogy egy ekkora reptér sose zár be, aztán mégis. De legalább lenne valami kultúrált lehetőség az éjszakát eltölteni ott, ha már éjjel későn beér a gép, és hajnalban meg már indul a következő járata az embernek.. 1-2 óráért már csak nem kéne hotelbe menni. Szóval pár tucat másik sorstárssal együtt át lettünk éjfélkor terelve az 1-es terminálra, ott is a 2-es kapuhoz, aztán ott lehetett aludni. Reggel 4kor meg jöttek ébreszteni, hogy kell visszamenni a tranzitba. Úgyhogy most reggel 4:32 van, ülök itt a nagy büdös semmit csinálva, wifi nincs, stb.

Tisigabival nem tudtam meetingelni, valszeg rosszul írtam fel az itteni telefonszámát. Skype meg ugye wifi hiányában..

Hát ez van. Reggel 6 körül átmászok az 5-ös terminálra, ott hátha lesz már wifi. Múltkor legalábbis volt.

Update 3: Hazaértem. Wifi nem volt. Holnapra talán kialszom magam, a héten lesz új post, amint időm engedi. A londoni gép amúgy izgalmas volt, akkora turbulenciákon repültünk keresztül, hogy az első 2 órában teát meg kávét nem is szolgáltak fel. Így is elég sokminden borult ki, hát még ha a forró löttyök is.. A hazafelé tartó gép meg inkább volt óvoda mint utazási eszköz. Volt vagy 7-8 kölök, abból legalább 2 mindig ordított. Kellemes. Itthon meg búcsúzó mozzanatként még a vámosok átkutattak, aztán ennyi. Nem volt jó hazajönni :/

Kitartás mindenkinek, amíg nincs új iromány. Valahova a képeket is felrakom majd!

Para para para..

Hát. SFO airport again. Szar volt a reggel, majdnem elsírtam magam amikor el kellett indulni a reptérre. A GPS meg pont most szart be (vagy csak a kocsiban a szivargyújtó-aljzat). Nem kapott áramot, az első 10 perc után kikapcsolt a cucc, úgyhogy gyakorlatilag GPS nélkül kellett eljutnom Frisco belvárosába. A végén tudtam csak 1-2 alkalommal ilyen fél percekre bekapcsolni. Nem sokra mentem vele. [szerk: itthon kiderült a turpisság, a szivargyújtós töltő volt úgy összerakva, hogy gyárilag félig elvágta a burkolat kábeleket. Na ez pont ott a legrosszabbkor adta meg magát, összeért a két szál, és kiégette a biztosítékát. Ha lett volna egy kicsit több időm, akkor nekiállhattam volna ott helyben szétszedni, aztán talán sikerült is volna megjavítani, de amilyen rohanásban meg stresszben voltam, úgy esélytelen volt a történet]
Ha van amit nagyon nem csípek ebben a városban, az a közlekedés. Térképen egyszerűnek tűnik, de a túl hirtelen szintkülönbségek, meg a magas és sűrűn egymás mellé rakott épületek miatt rohadtul nem lehet tudni hogy az ember éppen hol van és hogy merrefelé megy. Újabb csodának tudható be, hogy időben odaértem a kölcsönzőbe és le tudtam adni a kocsit. Rendben volt vele minden, még a nagy kavarásban sikerült találnom egy benzinkutat, teletankoltam, hogy ne legyen plusz díj felszámítva amiatt. Úgyhogy eddig jók vagyunk. Mentem vele több mint 2400 mérföldet, vagy talán 2500-at is.. Az olyan majdnem 4000 km. Kicsit laza??

Az autó leadása után a két bőrönddel, gitártokkal együtt elkaptam a BART-ot, azon a reptér felé utazván végre megnyugodtam, hogy minden elintézve, időben vagyok, nagyszerű!
Most meg ugye reptéri váró, a fényképezőt már elővakartam, mindjárt csinálok is néhány képet, meg gépen majd megint, aztán a gépről is posztolok egyet. 10 km magasból :D Na EZ már télleg lazzzzzzaaaaaaaaaa :D

Áááh... nemár :(

OMG, utolsó este. Fáradt vagyok, nem akarok még pakolni, maradni akarok.. még még még még!!!! Túl jó itt. Függő lettem. Nem akarok hazamenni. Itt olyan jóóóóóóóóóó!!! :(( Szniff.

Road trippin'

Történt aztán hogy az reggelen vala elindulék az nagy semmi rohadtul kellős közepéből vissza Santa Rosa-ba. Persze megint elfelejtettem képet csinálni a szobáról, úgyhogy az megint nincs. Sorry.. Viszont a reggeliről van :) Finom vala. Tócsni-szerűség, sült bacon, tükörtojás, és vajban sült pirítós.

Tetszett ez a Beatty nevű hely, nappal végre láttam is belőle valamit :D Bár még az este is kellett egyet autókázni, tankoltam, meg vettem ugyanott egy nagy doboz Oreo-t (életemben először kóstoltam, nem rossz! [szerk: azért annyira nem is jó, hogy teljesen kiszorítsa itthonról a pilótát :/ ] ), meg valami löttyöt, utána mentem vissza a motelbe és írtam meg a két előző poszt. Szóval reggeli, összepakolás, aztán autókázás. Megint sikerült mennem 120 km-t úgy, hogy a civilizáció egyetlen nyoma az út volt. Még egy tetves viskó se állt sehol a környéken.

De legalább a táj szép volt :) Akármilyen sivárnak tűnik, meg tudnám szokni ezeket a sivatagias tájakat. Mondjuk nem örökre, de amúgy na. Hát igen. Gyönyörű hely a Sierra Nevada is, olyan 6-700 méter körüli magasságon tengődik a környék nagy része, a teteje (ahol legalábbis jártam) az 3200 körül, illetve az az autóval elérhető nagyjából magasság. Onnan még lehet nézni felfelé 5-600 méteres hegycsúcsokra.

Hóhatárt simán elértem :D Igaz azt már a Yosemite nemzeti parkban. [szerk: nabumm, az is a Sierra Nevada része] Jellemző az itteni távolságokra, az se volt rövidebb 140 km-nél. Meg kellett is fizetni érte 20 dolcsit, de nagyon megérte! Hatalmas fenyők között, lenyűgöző sziklahegységeken át.. ahh!
Tipp: télen nem érdemes arrafelé menni, a 120-as út vezet keresztül a parkon, és a téli hónapokban jellemzően zárva van.

Kaliforniára jellemzően itt is nőnek vörösfenyők, egész magasak is. Nem tudom miért, de valahogy az a szakasz volt a legtöményebb élmény, amikor azok közt vezetett az út. Talán ott tudatosult bennem, hogy hol is vagyok, és hogy mekkora élmény ez az egész, vagy valami filmben/játékban szerepelt valami nagyon hasonló hely, és hirtelen így valósággá vált... passz.
A benzin lassan kezdett kifogyni, gondoltam a park után állok meg tankolni, azt az akkor még csak 70-80 km-nek hitt távot még kibírom. GPS szerint menj 75 km-t a következő elágazásig, ott jobbra - gondoltam az a park vége. Pont előtte volt is egy benzinkút, aztán kikanyarodok jobbra (még mindig a parkon belül), erre: menj tovább 50 km-t a következő kereszteződésig... Hoppá. Visszafordulás, feltankoltam, ittam, ettem, aztán gyerünk tovább!


[szerk: íme gugel térképeken a kút:
]

Volt ott minden, hegyek, erdők, miegyéb. Meg szerpentin is, csak mert az kell.

Onnan tovább a Napa völgyön keresztül vezetett az út. Kár lett volna kihagyni, it's bjútiful also!

Irányba vettem Sacramentot, kb. ott kezdett el esteledni. Reméltem hogy még világosban fogok túljutni rajta, Santa Rosa-ba a hegyeken át mentem, látni is akartam őket. Hajrakenős történet lett az is. Mondjuk tökmindegy, a GPS-ben nem volt benne az egyik út amit kinéztem reggel gugel térképről, úgyhogy elvitt a navi a francba feljebb, valami nagyonszűk nagyonhegyi nagyonerdei útra, aminek az elején még a kevésabönzin lámpa is kigyulladt, hááát.. Ott anyáztam egy sort. Nagyjából tudtam, hogy merre vagyok, de pontosan lövésem nem volt, nem tudtam, hogy ami úton megyek, az egyáltalán vezet-e valahova, mi lesz ha kifogy a semmi közepén a benzin, stb. Fáradt is voltam, elegem volt az eltévedésekből is, szóval elég nyűgös kedvemben voltam már.

Végülis ideértem, az a lényeg. (Nagy megkönnyebbülés volt meglátni egyszercsak Santa Rosát a hegyről lefele jövet.) Ma visszamentem megnézni az utat, hogy hol jöttem keresztül. Félelmetes.. éjszaka nem láttam belőle túl sokat, de még jó is. Szanaszét összeszartam volna magam tőle, főleg amilyen tempóban keresztülvágtáztam ott. Ez volt az: (a képen rendes sávoknak látszanak amik az úton vannak, valójában baromi keskeny. Két teherautó már igen nehezen férne el egymás mellett rajta)

Este még jön egy utolsó vacsora, összepakolás, holnap meg 1-2 órányi San Francisco megint, aztán tünés haza. ....azért maradnék még..... :/

I know what I heard in the last 10 days..

Zene változatosság, No.2: ezek a nóták mennek itten állandóan. Kezdem megkedvelni itet :D



































Na, hát kb. ennyi :)
[szerk: néhány link már nem él, úgyhogy azokat kiszedtem. Fogalmam sincs már sajnos, hogy melyik dalok voltak azok]

Country roads take me home

Még annyit felejtettem el, hogy itt van a holnapi terv:


Nagyobb térképre váltás

Hát szép túra lesz megint.. :D Death Valley érdeklődés (lótúrót, idő) hiányában kimarad, viszont a Yosemite nemzeti park mellett fogok elmenni, lehet hogy oda bekukkantok pár percre.. sok szarakodás nem lesz, kb. 10 órányi lesz az út. Naésakkormost, végre alvás!
[szerk: az a pár km inkább kb. 150 volt, későbbi post-ban lesz róla szó! Addig pedig itt a véglegesen megvalósult útvonal, bár a Sacramento környéki részben nem vagyok teljesen biztos, ott lehet, hogy másfelé mentem: ]

"There's just so many things..."

Amerikáról 2 dolgot kell tudni. ..na jó, igaziból vagy 50milliót, de ez most mindegy. Szóval az egyik: rádiót hallgatni kész kihívás. 1 MHz-en belül van legalább 3 adó, és a legtöbbje spanyol. A többi jó része country, van egy kevés zúzós, a maradék 1-2 darab meg mai dalokat játszik. És a spanyolokon kívül mindegyik csak sercegve jön be, bárhol is legyen az ember. Gyász. A zenei változatosság meg, hááát.... had ne mondjam. Kb. 15-20 dal megy folyamatosan. Ha az ember jól tekergeti ide-oda a csatornákat, akkor egy adott dalt kb. 10 percenként meghallgathat. :D Megy most itt a Kate Perry egyik új dala, meg a Rihanna feat. Eminem, meg van a Soul sister, megmegmeg.. valami Enrique is akad, meg ilyenek. Nem rosszak ezek, de ennyi erővel simán hallgathatnék egyetlen CD-t aztán kés. [szerk: aztán ezt hazajövetel után meg is tettem, kiírtam a kint hallgatott nótákat. Most már itthon is tudom pont azokat hallgatni vezetés közben. Nem ugyanaz, mintha kint lennék, de legalább valami.. :) ]

A legutóbbi post óta történt elég sokminden. Megjártam LA-t, túl sok extra nem volt benne, strandokat nézegettem még odafelé, bele is lógattam megint a lábam az óceánba. Fürdés elmaradt, alig volt 15 fokos a víz, elég volt a lábamat széthűteni megint.

Nagyjából csak Hollywood-ot néztem meg közelebbről, bár ott se maradtam túl sokat. Kellett menni tovább Phoenix-be. Az meg kb. 500 km.. Kezdek belejönni ezekbe az éccakákba nyúló autókázásokba.

Na sz'al Hollywood. Hírességek sétányán mászkáltam egyet, van ott annyi csillag mint atom, van sok biankó is még. Így utólag belegondolva, oda kellett volna írnom magamat is x) Bár ez így, hogy hírességek sétánya, elég félrevezető. Legalább 5-6 utca tele van szórva velük.

Hogy mégis legyen valami nagyobb durranás, a Hollywood felirathoz megpróbáltam felmenni. Próbáltam előre megnézni térképen, hogy merre van, hogy lehet odajutni, beállítottam a naviban is, de amikor valami naggggyon földútra akart volna rávinni a gps, inkább nem kockáztattam. A franc se tudja, lehet h autóval tilos rámenni, meg a kocsit se akartam ideje korán szétzúzni. [szerk: ha minden igaz, akkor nem is publikus hely, csak valami szervízút megy fel arrafelé, meg zárt magánutak vannak lejjebb. Autóval nagyjából lehetetlen elég közel menni hozzá.] Mission failed, szóval irány Phoenix!

Jobban mondva először Goodyear [szerk. Phoenix egyik nyugati úgymond külvárosa], ott vettem ki egy szobát valami kellemes kis motelben. Jó ez az Amerika, van parkolóhely mindenhol, ill. motel is. Igaz hogy lehet úgy autózni több mint 100 km-t, hogy az ember egy rohadt viskót nem lát útközben, nemhogy települést, de ahol van valami élet, ott akad legalább egy motel is. Nem is túl drágák, 50-60 dolcsi környékén (néha kevesebbért is) ki lehet venni baromi jó szobákat. [szerk: akkoriban még csak 200 Ft környékén járt a dollár árfolyama. Most már inkább mondanám rájuk, hogy drágák] Hűtő, TV, wifi, saját fürdő, meg minden. Vegasban volt komplett konyhám is :) Csak sajnos pont arról felejtettem el képet csinálni.. Ja tényleg, Vegas! Tegnap (ami itt vasárnap volt) bementem Phoenix-be reggel (jobban mondva Tempe-be; oly mindegy), megvettem a gittyót, aztán weeee! Grand Canyon! :) Nem az original látogatóközpont, hanem egy pár száz km-rel közelebb Vegashoz, egy Peach Creek nevű kis településről támadtam be. Jó lett volna az "igazi" részhez elmenni, tervben is volt, de az oda-vissza még 3-400 km plusz autókázást jelentett volna, meg plusz egy napot. Akkor az már sok lett volna.

Annyi különbség van a  két hely közt, hogy itt a kanyon aljára lehet lejutni, nem a tetejére. Mindegy, szép volt ez is - lásd: képek:) De ami utak vannak erre.. duuuurva! Alig pár folton aszfalt, aztán csak kavics, meg homok végig. Állat volt, csapattam rajta mint a szar :D

 Az I93-asról kellett a régi 66-os útra átkeverednem, térkép szerint van egy rövidebb összekötő út, nem kell Kingmanig mindenképp elmenni. Na az az út van fenti képeken. Annyira nem durva, egész sima, és csak kavicsos. A legviccesebben meglepő dolog rajta egy tábla volt, hogy asz'onnya: "Árvíz esetén tilos behajtani". Na ott keresztben egy patakmeder volt az úton :D Nem volt igazán mély, meg elég széles is volt, úgyhogy nem is nagyon tűnt volna fel, ha nincs a tábla. Kíváncsi vagyok hogyan nézhet ki árvíz idején. Most porszáraz volt az egész.

Mielőtt kiértem a 66-osra, még volt egy vasúti átjáró is, ahol pont sikerült is kifognom egy (igaziból két) vonatot. 3-4 bivaly dízelmozdony, utána egy jó mérföldnyi hosszan a szerelvény, emeletesen telerakva konténerekkel. Félig meg is lehetett volna tölteni egy nagyobb tengeri teherhajót velük. Van róla video, ha sikerül, akkor majd felrakom azt is ide. Eltelt 3-4 perc mire már látszott a vonat vége, amikor észrevettem, hogy a másik irányból is jön egy. Ugyanekkora óriási böszme szutyok :D Legalább láttam ilyet is.

Meg legalább a 66-oson is autóztam egy keveset. Utána meg megint jött a ki nem épített része az útnak. A kanyon aljába egy eléggé köve-sziklás és nem túl sima út vezetett le, egy dózerrel eltolták a tájat viszonylag emészthetőre, aztán kész.

Ott már picit aggódtam a kocsi épsége, meg a visszajutás miatt, főleg, hogy kezdett rámesteledni. 10 percet nézelődtem lent, meg pár kép, meg a kötelezők, aztán indultam is vissza.
Késő este értem be Vegasba (előtte megejtettem pár karalyságos kép Hoover dam-ről), kivettem a legkirályabb szobát amit eddig sikerült, aztán éjjel 3ig mászkáltam a városban. Nem semmi egy hely :)

Nem volt túl sok időm a városra, úgyhogy még éjjel megejtettem egy sétát a központban (éjjel 3-kor voltam vele úgy, hogy most már ideje lenne aludni is :D ) Ma még egy világosban autóval körbenéztem, aztán még egyszer Hoover dam nappal is (szintén csak egy fél óra erejéig), aztán elindultam vissza Santa Rosa felé.

Most egy Beatty nevű kis városkában vagyok, kb. az isten háta (vagy inkább segge) mögött pár száz mérfölddel. Totally ass-end of nowhere.

Holnap vár rám vagy 850 km, keresztül a Sierra Nevada-n. Itt van a környéken a Death Valley is egyébként, de hááát.. nemtom. Az original híres része megint rádobna pár száz km-t az eddigiekre, lehet kihagyom. Így is elég döglött a táj, most azért nem autózok még egy nagy raklapnyit (plusz lenne pár km séta, hát azt meg most főleg felejtsétek el) hogy lássam egy konkrétan elnevezett részét a sivatagnak :D Ugyanolyan holdbéli a táj az út mellett is, jó lesz az.

Mindenesetre holnap estére megpróbálok odaérni Santa Rosa-ba, szerdán lesz még post, aztán csütörtökön irány haza.

Take care :)

Lompoc ...heading to LA

Méirt nem hiszi soha senki hogy én megteszem amit elhatároztam? Mondtam hogy megyek LA-be, meg Vegas-ba, meg Hoover gát, meg Grand Canyon, meg ilyenek; hát naná hogy elindultam :D Jöttem (majdnem) végig a Pacific Highway-en, bár csak valahol Marina fölött tértem rá, addig a 101-esen kavartam. Friscoban megpróbáltam megtalálni a Mythbusters forgatási helyszínét, de megint nem sikerült, aztán ott rámentem a 101-esre, és túl későn jutott eszembe h előbb kellett volna róla lejönni.. mindegy. Legalább így rövidebb volt 1 órával az út, és mentem baromi sokat így is az óceánparton. Széééééép :)
[szerk: megpróbáltam utólag reprodukálni térképen az utat, de sehogy nem bírok már ráakadni arra az útra, amelyiken átmentem a 101-esről az óceánparti 1-esre. Ha egyszer mégis meglesz, akkor majd linkelek ide útvonalat is!]

Volt itt minden. Szép sziklás-növényes óceánpart,

parkoló ahonnan mindezt közelebbről is meg lehetett nézni,

dimbesdombos környék,

jó nagy síkságok,

fenyőerdő (ahogy azt kell),

tábla, amiről láthattam hogy derohadtulmesszevagyok még :D

Sztyeppe No. 2,

itt meg már közeledtem (esteledik)

Rám is esteledett, aztán olyan este 9 körül ideértem Lompoc-ba, megtaláltam elsőre a motelt amit kinéztem magamnak, szép nagy szoba, fürdővel, tiszta, színvonalas, és nem is volt drága (ahhoz képest hogy ennél olcsóbban kb. sehol nem lehet megszállni.

Nagyobb térképre váltás

Útközben volt csak rajtam a para, sikerült valami olyan úton jönnöm, hogy 10 km-en keresztül csak a nagy feketeséget láttam, sehol egy fény, sehol egy autó vagy valami.. De itt vagyok, élek és virulok, végre pihi, találtam netet is, mi kellhet még? :D

Holnap reggel indulok tovább LA-be, az még egy jó 220-230 km. Frisco-i kirándulásról meg valamikor később. Jóéjt ;)